napi evangelium





> RSS >
> Feliratkozás >


Napi evangélium


2016. június 25. – Szombat

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”

Mt 8,5-17


Elmélkedés:


Az evangéliumokban kevés alkalommal találkozunk azzal, hogy Jézus meglepődik, elcsodálkozik valamin. Jól ismeri az embereket és az emberi cselekedetek mögött meghúzódó szándékokat, nehéz neki meglepetést okozni. Csodálkozni vagy az emberek hitetlenségén vagy az emberek hitén szokott. Az előbbire példa a sikertelen názáreti fellépés, ahol az emberek elutasítóan viselkedtek vele és „nem is tudott ott csodákat tenni hitetlenségük miatt” (Mt 13,58). A mai evangéliumi történet pedig jó példa arra, amikor Jézus elcsodálkozik valakinek a hitén. A pogány katonatiszt Jézus segítségét kéri beteg szolgája számára, s eközben olyan kijelentéseket tesz, amely mély hitéről tanúskodik. A mi Urunk meglepődik azon, hogy egy pogány származású ember ilyen hittel, alázattal és bizalommal fordul hozzá, hiszen honfitársai részéről sokszor éppen az ellenkezőjével találkozik. A dicséret a hitét kifejező, a hittel kérő embernek szól: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.” Lehet, hogy ebben a megfogalmazásban van egy kis túlzás, hiszen más esetekben is találkozott mély hitű emberekkel Jézus, de mindenképpen van benne igazság és tanulság számunkra.
Kéréseinket mindig nagy alázattal, méltatlanságunk tudatában, bizalommal, az isteni akarat elfogadásának szándékával és mély hittel terjesszük Isten elé!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat! Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: